(Scroll down for English)
Mostanában, ahogy lassan vége a télnek és már nagyon várom a tavaszt, egyre többet gondolok 1989-re és arra a friss tavaszi szélre, ami akkor játszadozott az arcomon, amikor katartikus élmény volt végre szabadon kitűzni a kokárdát a farmerkabátomra. Jól emlékszem az akkori álmainkra egy jobb világról, egy demagógiamentes demokráciáról, ahol minden ember méltósága és szabadsága olyan érték, amit soha többet nem lehet feláldozni egyetlen hazug, elnyomó diktatúra oltárán sem.
’89-ben el nem hittem volna, ha valaki azt mondja nekem, hogy mintegy 30 év múlva újra 19. századi retorikával beszélnek majd a nőkről a magyar közéletben, és meg akarják mondani nekik, hogy a dolguk a széles csípőjük már determinálta, ne is akarjanak többet. Ahogy azt sem hittem volna, hogy egy magát demokratikusnak tituláló kormány képes megtámadni a tudomány szabadságát és betiltani éppen a társadalmi nemek kutatását, aminek a dolga éppen az lenne, hogy rákérdezzen olyan súlyos társadalmi problémákra, mint a nők ellen elkövetett erőszak. És teszi mindezt egy magát kereszténydemokratának nevező kormány azzal az érvvel, hogy társadalmi nemek tudománya nem egyeztethető össze a keresztény értékrenddel! No, de milyen kereszténységről beszélnek akkor ők?
Pár éve még arra sem gondoltam volna, hogy éppen keresztény nők írnak majd petíciót azért, hogy ne vezessék be azokat az intézkedéseket idehaza, - vagyis, hogy semmiféleképpen ne ratifikálják az isztambuli egyezményt - amelyek nélkül évente mintegy száz nő lesz halálos áldozata a párkapcsolati erőszaknak Magyarországon. Nincs hova menekülni a bántalmazást elszenvedő anyáknak és gyermekeiknek, nincsen kellő jogi szabályozás sem, amely megvédené őket. Teszik ezt hithű keresztény nők és hithű kereszténydemokrata kormány - a szeretet nevében? - többek között amiatt, mert szerintük ez az egyezmény támadja a vallások hagyományos elképzeléseit a nemi szerepekről. Na, ezt teológusként mondom: hát azon bizony van mit támadni!
Vagy talán az helyes nemi szerepelgondolás, amit a Bibliában olvasunk mikor Gibea földjén egy férfi úgy védi meg a háza oltalma alá kéredzkedő férfi vendégeit azoktól a helyi férfiaktól, akik csapatostul rájuk akarnak rontani – és meg akarják őket erőszakolni - , hogy a feleségét adja oda nekik, had tegyenek vele, amit akarnak és azok bizony hajnalig erőszakolják a szerencsétlen nőt, egészen addig, amíg bele nem hal? Mert ez volt a korabeli gender-elgondolás! Bizony ezt olvashatjuk a Bibliában, a Bírák könyve 19. fejezetében! A nő nem számít! Semmit! Kész!
A kereszténységet egyre jobban instrumentalizáló jobboldali populista politika támadja a feminizmust, a női jogi törekvéseket, a nemek társadalmi egyenlőségét, minden olyan civilszervezet munkáját, ami a nők sorsán próbálna javítani. És ezt teszik mindezt egy olyan kereszténység nevében, amit csak ők képzelnek el maguknak, ami megrekedt a középkorban. Ahol azt tanítják a nőknek, hogy a sorsuk a szenvedés. És azt, hogy amit Isten mért ki rájuk, azt el kell tudni viselniük. Viseljék hát alázattal, mert ez az Isten akarata!
Csakhogy mindez hazugság! Dorothee Sölle evangélikus lelkész, feminista, békeharcos mondta: „Ahol a nőket diszkriminálják, ott az Istent értik félre!” Ezt úgy is megfogalmazhatnánk, hogy „Ahol a nők elleni erőszak megszűntetéséért nem küzdenek minden egyes lehetséges eszközzel, ott magát az Istent értik félre!” S mindezt egy keresztény demokráciában persze.
Vagy semmit nem hallottak még arról, hogy Isten a szegények, a kicsinyek és a megalázottak pártján áll? Igen, Istennek a megerőszakolt és bántalmazott nők mellett van opciója! Isten az ő pártjukon áll! Avagy nem tartaná a legaljasabb bűnök közé tartozónak: a lelki erőszakot? A zaklatást? A fizikai erőszakot? A szexuális erőszakot? A kényszerházasságot? A női nemi szervek megcsonkítását? A kényszerabortuszt vagy a kényszersterilizálást? Ha ezek halálos bűnök, akkor hogyan lehet az isztambuli egyezmény ellen tiltakozni anélkül, hogy az ember reggel mikor felkel bele merjen nézni a tükörbe, mert a lelkiismerete tiszta?
Ferenc pápa írta az Amoris Laetitia c. buzdításában:
„Kétszeresen szegények azok a nők, akik a kirekesztés, bántalmazás és erőszak élethelyzeteit szenvedik el, hiszen sokszor még ahhoz sincsen lehetőségük, hogy megvédjék a jogaikat.”
Pontosan ezt láthattuk például Renner Erika esetében is, akinek pere négy évig elhúzódott, aki ellen összefogtak a hatalmasok, hogy belefojtsák a szót, akit az orvosok sem akartak kezelni, miután megtudták, hogy ki ő, akinek két évig rendőri őrizetben kellett rettegnie az életéért, attól félve, hogy csupán azért eléri a bosszú, mert harcol az igazáért. Az ügy egyik számomra legfelháborítóbb mozzanata az volt, amikor a tettesért egy plébánián közösen imádkoztak a hívek, hogy ne ítéljék el. Nem azért imádkoztak, hogy az igazság kiderüljön, mert ők tudni vélték, hogy mi az igazság. És még Istent is kényszerítették volna, hogy ő is nekik higgyen. No, persze az ilyesmi csak gyerekes emberi elképzelés.
Akkor szerveztem én is egy imaláncot Erikáért, mégpedig a Facebookon, aminek híre sokakhoz eljutott és sokan csatlakoztak is hozzá. Nem arról volt szó, hogy Istenben kell hinni, hanem sokkal inkább arról, hogy gondoljunk az áldozatokra és arra, hogy az igazság érvényre jusson, a tettes megbűnhődjön és ne bánthasson másokat.
Ezt az imát most megismételném, gondolva minden egyes áldozatra!
"Imádkozzunk (küldjük nekik bátorító, vigasztaló gondolatainkat!):
- Minden bántalmazott nőért, gyermekért! A párkapcsolati és házasságon belüli erőszak összes áldozatáért!
- Mindazokért, akiknek évekig kell küzdeniük a saját igazukért, mert sem a rendőrség, sem a jog nem áll melléjük!
- Mindazokért, akiknek elbagatellizálják a szenvedéseit, akiknek gúnyosan az arcukba nevetnek, a hátuk mögött cinkosan összekancsintanak, hogy úgysincsen esélyük, mert az igazság nem az ártatlanok, hanem a hatalmasok oldalán áll!
- Mindazokért, akik alulmaradtak a küzdelmeikben, akiknek soha nem szolgáltatott igazságot senki, akik soha nem tudtak kitörni megalázott és emberi méltóságuktól megfosztott helyzetükből!
- Mindazokért, akik keresik lelkük és testük gyógyulását, akik a gyermekeikért rettegnek, akik szomjazzák a szabadulást szörnyű élethelyzetükből!
Isten a kicsinyek, a megalázottak, a bántalmazottak oldalán áll, feléjük van szabadító opciója! Ezért a keresztény vagy az etikusan cselekvő ember opciója is egyértelmű: neki is az áldozat oldalára kell állnia! Mert az ártatlan áldozatok az Isten barátai, ezért aki még egyet belerúg a földön fekvő szerencsétlenbe, az égbekiáltó bűnt követ el, ahogy azok is, akik lábbal tapossák az igazságot csak azért, mert van hatalmuk hozzá!
Adja meg a Jó Isten, az Örökkévaló, az Égiek – nevezzük akárhogy is – hogy a magyar rendszer, a bántalmazást elszenvedettekkel való bánásmód mind jogi, mind rendőri, mind emberi vonalon változzon, mert a jelenlegi állapotok tarthatatlanok!
----
These days, as winter is coming to a close and I look forward to the spring, I think more and more often of 1989 and the fresh spring breeze that caressed my face, when it was a cathartic experience to freely pin the cocarde with the national flag onto my denim jacket. I remember well our dreams at the time about a better world, about a democracy free of demagogy, where every person’s dignity and freedom are a value that can never again be sacrificed on the altar of any treacherous, oppressive dictatorship.
I wouldn’t have believed in ’89 if someone told me that 30 years from then Hungarian public discourses will use 19th century rhetoric again when speaking about women, claiming that their wide hips have already determined their duty and they shouldn’t want anything more. As I wouldn’t have believed that a government that claims to be democratic would attack academic freedom and ban, of all sciences, gender studies, the discipline that should discuss such serious social problems as violence against women. And a government calling itself Christian Democratic does this with the argument that gender studies is incompatible with Christian morality! But what kind of Christianity are they talking about then?
A few years ago I wouldn’t have believed that Christian women would write a petition for NOT ratifying the Istanbul Convention, for NOT introducing in Hungary the measures without which about a hundred women a year die of domestic violence. There is nowhere abused mothers and their children can go, there is no adequate legal framework to protect them. And faithful Christian women and a faithful Christian Democratic government do this – in the name of love? - because they think this Convention attacks traditional religious ideas about gender roles. As a theologist, I say: there’s good reason to attack them!
Or is it the right approach to gender roles what we read in the Bible, that a man in the land of Gibeah protects the male guests seeking refuge under his roof, when a group of local men want to attack and rape them, by offering his wife to be raped instead, and they do gang rape her until dawn, when she eventually dies? Because that was the approach to gender at the time! This is what we can read in the Bible, in Chapter 19 of the Book of Judges. Women don’t matter! At all!
The right-wing populist politics that instrumentalizes Christianity attacks feminism, women’s rights aspirations, gender equality and the work of all civil society organizations that try to improve women’s fate. And they do this in the name of a Christianity that only exists in their imagination, that is stuck in the Middle Ages. Where women are taught that their fate is suffering. And that what God has levied on them, they must bear. So they should bear it humbly, as this is God’s will!
But this is all a lie! Dorothee Sölle, Lutheran priest, feminist and peace activist said: “Where women are discriminated against, God is misunderstood!” We could also put it this way: “Where people don’t fight to stop gender-based violence with all possible means, God is misunderstood!” And all this in a Christian democracy.
Or have they never heard that God stands by the poor, the small, the humiliated? Yes, God’s option is by the raped and abused women! God stands by them! Or doesn’t He/She consider these among the biggest sins: psychological violence, harassment, physical violence, sexual violence, forced marriages, female genital mutilation, forced abortions and forced sterilization? If these are deadly sins, how can you protest against the Istanbul Convention and still look in the mirror with a clear conscience when you get up in the morning?
Pope Francis writes in Evangelii Gaudium:
“Doubly poor are those women who endure situations of exclusion, mistreatment and violence, since they are frequently less able to defend their rights.”
This is what we have seen in the case of Erika Renner, the victim of the ‘lye doctor’: her lawsuit stretched to four years, the powerful conspired to silence her, doctors refused to treat her after they found out who she was, she had to tremble for her life for two years under police custody for two years, fearing she might get revenge for only fighting for her truth. For me the most upsetting moment in this case was when at a parish the faithful jointly prayed for the acquittal of the perpetrator. They were not praying for the truth to come to light; they claimed to know what the truth was. They would even have forced God to believe them. Of course, this is a childish human idea.
Then I also organized a chain of prayers for Erika on Facebook, which reached many people and many people did join. The point was not to believe in God, but more to think of victims and to want the truth to come to light, the perpetrator to be punished and not be able to hurt others.
I would like to repeat this prayer now, thinking of every single victim!
"Let’s pray for (send encouraging, consoling thoughts to):
- Every abused woman and child! All the victims of intimate partner violence!
- All those who have had to fight for years for their truth, because neither the police nor the law stood by them!
- All those whose suffering is belittled, who are laughed in the face, who get winks behind their backs suggesting that they stand no chance, because truth is not on the side of the innocent but on the side of the powerful!
- All those who have lost their battle, who have never been served the truth, who have never been able to break out of their humiliated position deprived of human dignity!
- All those who are seeking healing for their bodies and souls, who tremble for their children, who thrive escape from their horrible situation!
God is on the side of the small, the humiliated, the abused, He has the option to save them! Therefore, any Christian or ethical person has only one option: to stand on the side of the victim! Because the innocent victims are God’s friends, and anyone who kicks a victim already lying on the ground commits a horrible sin, and so do those who trample on the truth only because they have the power to do so!
Let God Almighty, the Eternal One, the Heavens – whatever we call them – make the Hungarian system and the treatment of the victims of abuse change in terms of law, police and also human attitudes, because the present conditions are abhorrent!
